2022. április 24-27. között a Határtalanul! program keretén belül erdélyi kiránduláson vettünk részt.
Április 24-én (vasárnap) reggel 5:30 órakor indultunk Sajóvámosról 17 tanulóval az erdélyi kirándulásra. Első úticélunk Sajóbábony volt, ahol csatlakozott hozzánk a Deák Ferenc Általános Iskola 18 tanulója is két tanári kísérővel.
Nyíregyháza előtt megálltunk egy rövid pihenésre, majd a vállaji határátkelőn 20-25 perc várakozás után folytathattuk utunkat immáron Románia területén. Hamarosan Nagykárolyba érkeztünk, ahol találkoztunk az idegenvezetőnkkel és felkerestük a Károlyi-kastélyt. Ezután elsétáltunk a városházáig, ami egykor az Arany Szarvas fogadó épülete volt, amelynek ablakából látta meg először Petőfi Szendrey Júliát.
A következő megállónk Szatmárnémetiben volt, ahol a városban tett sétánk alkalmával megnéztük az Északi Színházat, a Tűztornyot és a Vécsey-palotát, majd megcsodáltuk a város gyönyörű székesegyházát.
Ezt követően Koltóra utaztunk, ahol a szépen felújított és ma már múzeumként működő Teleki-kastély helyi idegenvezetője tartott egy érdekes ismertetést a kastély múltjáról. Megtudhattuk hogyan ismerkedett meg a kastély tulajdonosa Petőfivel, hogy itt tarthatta a költő és ifjú felesége a mézesheteit és láthattuk azt a kőasztalt, amelyen Petőfi írta az itt született verseit. Megkoszorúztuk a parkban látható Petőfit és Szendrey Júliát ábrázoló szobrot. A településen még elsétáltunk a híres Vajda-forráshoz, majd elfoglaltuk a szálláhelyünket a Virág-panzióban. A vacsora elfogyasztása után elmentünk a helyi temetőbe, ahol felkerestük gróf Teleki Sándor sírját.
A második napon a reggeli elfogyasztása után kirándulásunk Kolozsvár felé folytatódott. Az utunk során az idegenvezetőnktől rengeteg érdekességet tudhattunk meg az éppen utunkba eső településekről, látnivalókról. Áthaladtunk Válaszúton, ami Vass Albert szülőfaluja. Kolozsváron rossz idő fogadott bennünket, még megnéztük Mátyás király szülőházát, de a Szent Mihály-templom felé sétálva jeges eső ért el bennünket. A főtéren elhaladtunk a Fadrusz János által készített Mátyás királyt ábrázoló lovasszobor előtt, majd buszra szállva elindultunk Torockóra, ahol egy diákszálláson volt a második szállásunk. A faluba érve már kiránduló idő volt, ezért hosszabb sétát tettünk a településen. Az idegenvezetőnk részletesen mesélt Torockóról, megnéztük a jellegzetes épületeket és a Székelykő szikláit, ami miatt az év bizonyos szakaszában látszólag kétszer kel fel a nap a településen.
A harmadik napon Torda város felé indultunk. Az esős időjárás miatt nem mentünk be a hasadékba, de az előtte kialakított kilátóból szép látványt nyújtott a Tordai-hasadék. Az utunk innen nyugati irányban folytatódott. Elhaladtunk a Turi-hasadék mellett, távolról megnézhettük a gyalui-kastélyt és láthattuk, hol ered a Sebes-Körös.
Körösfőn egy órás szabadprogram alkalmával sétálhattunk a híres kirakodóvásárban. Ezt követően átutaztunk Kalotaszeg legnagyobb településén, a Hunyadiak ősi birtokán, Bánffyhunyadon. Messziről láthattuk a még április végén is hóval borított Vigyázó-hegyet. Buszunk legközelebb a Király-hágón állt meg. Egy rövid pihenő és a közös fotók elkészülte után Nagyszalontára utaztunk tovább.
A városban először felkerestük iskolánk névadójának, Arany Jánosnak a szülőházát. A helyi idegenvezetőtől megtudhattuk, hogy sajnos az eredeti ház leégett, majd újjáépítették és ma múzeum működik benne. A házban látható kiállítás megtekintése után a múzeum falán lévő emléktáblához tanulóink koszorút helyeztek el. Ezt követően busszal átutaztunk a Csonka-toronyhoz, ahol emlékszalagot helyeztünk el. A szépen felújított toronyban ma Arany János emlékmúzeum működik, amit a helyi idegenvezető segítségével ismerhettünk meg.
Nagyszalontáról Nagyváradra utaztunk tovább, ahol elfoglaltuk a harmadik napi szállásunkat a Góbé-csárdában. A vacsora elfogyasztása után egy hosszabb esti sétára indultunk a városban. A váron áthaladva jutottunk el a rendkívül hangulatos és szépen felújított belvárosba. Itt láthattuk többek között a Fekete Sas palotát, a Holdas templomot, az Állami Színházat, ami eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte. A Holnap Irodalmi Társaság tagjait ábrázoló szoborcsoportnál több fényképet is készítettünk, majd visszaindultunk a különböző erdélyi települések hangulatát idéző szállásunkra.
A negyedik napon a reggeli elfogyasztása után Nagyvárad székesegyházát kerestük fel, megnéztük a püspöki palotát, majd sétáltunk a szépen kialakított és gondozott parkban. A székesegyház előtt látható Szent László szobornál tanulóink emlékszalagot helyeztek el. Ezt követően búcsút vettünk a rendkívül szimpatikus idegenvezetőnktől, aki egy saját maga által írt vers előadásával köszönt el tőlünk. 11 óra után indultunk hazafelé. Az ártándi határátkelő helyen keresztül jutottunk Magyarországra.
A kirándulást követő napokban az utazáson részt vevő tanulók többször is élménybeszámolót tartottak iskolatársaiknak a kirándulásról.
7. osztály tanulói
2019. október 13-16. között a Határtalanul! program keretén belül erdélyi kiránduláson vettünk részt.
Az első napon Nagykárolyba mentünk, ahol a kastélyban lévő kiállítást néztük meg, majd megkoszorúztuk Petőfi Sándor szobrát. Ezután a nagybányai Ásványtani Múzeum csodálatos ásványaiban gyönyörködtünk, majd utunk szállásunkra, Koltóra vezetett.
Másnap reggel Teleki Sándor sírjához mentünk, majd a Vajda forrás vizét kóstoltuk meg. A koltói kastély parkjában Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szobránál elszavaltuk a Szeptember végén című költeményt. Délután a Gróf Teleki házát ismerhettük meg Nagybányán. Majd a történelmi belvárosban csoportokba rendeződve kerestük meg a nevezetességeket a helyiek segítségével. Az estét táncházzal zártuk.
A harmadik nap Szatmárnémetiben a Püspöki palotát látogattuk meg, majd szalagot helyeztünk Petőfi és Kölcsey szobrához. A kirándulás legszebb része volt, amikor Székelyhídra a Gyermek Jézus Otthonba elvittük iskolánk adományát, majd együtt játszottunk az ott lakó gyerekekkel. Utolsó éjszakánkat Nagyszalontán, a Böjte atya alapítványa által működtetett otthonban töltöttük (ahol az egész osztály egy szobában aludt).
Hazavezető utunk során, Nagyszalontán felkerestük a város Arany János költővel kapcsolatos emlékhelyeit, a szülőházát, a Csonkatornyot. Utunk végén megtekintettük a Római Katolikus Székesegyházat és annak kiállítását. Sok szép élménnyel gazdagodva indultunk haza.
Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos kiránduláson.
Berényi Bianka, Onda Evelin
Erdélyben jártunk „Határtalanul”
Az idei tanévnyitón örömmel hallottuk, hogy egy sikeres pályázatnak köszönhetően iskolánk diákjai erdélyi tanulmányi kiránduláson vehetnek részt. Később megtudtuk, hogy hetedikesek és néhány nyolcadikos tanuló indulhat útnak. Szerencsére én is közöttük lehettem, így izgatottan vártam az utazást.
Már hetekkel az utazás előtt megkezdtük az előkészületeket. Megismertük a részletes programot, feladatokat oldottunk és megtanultuk a nemzeti összetartozás dalát. Az iskolában pedig egyre gyűltek a dévai gyermekotthon megsegítésére szánt adományok.
Október 25-én reggel öt órakor indultunk el a Kossuth Közösségi Ház elől, három tanárunk, Kendrovszkiné Takács Tímea, Lukács Ágnes és a fő szervező, Csáki Tamás kíséretével. Később csatlakoztak hozzánk a Miskolc-Szirmai Református Általános Iskola diákjai is. Hosszú autóbuszos utazást követően a Királyhágónál álltunk meg pihenni, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Beléptünk a történelmi Erdély kapuján és ezután már egyre szebb tájakon haladtunk tovább. Láttuk a Tordai-hasadékot, ahol a legenda szerint Szent László királyunk sikeresen elmenekült a kunok elől. Ezután Torda fő látnivalóját, a sóbányát néztük meg. Itt aktívan töltöttük el az időnket: golfoztunk, asztali teniszeztünk, utána pedig felültünk az óriáskerékre.
Este érkeztünk meg Dévára, ahol meleg vacsorával vártak minket. Korán nyugovóra tértünk, hiszen tartalmas és fárasztó nap állt mögöttünk.
A második napon felsétáltunk „magos” Déva várához. Sok fényképet készítettünk, mert fantasztikus kilátás nyílik innen a városra és a Maros völgyére. Még ezen a napon tovább utaztunk, hogy megnézzük a vajdahunyadi várat. Ez Erdély leglátványosabb, épen megmaradt középkori gótikus vára, amelyhez egy hosszú fahídon vezetett az út. Miután megcsodáltuk a „várak királyát”, csoportokba szerveződve oldottuk meg a munkafüzet feladatait.
Ezután elutaztunk Csernakeresztúrra, ahol egy tájházban hallhattunk előadást a régi időkről. Késő délután visszatértünk Dévára és meglátogattuk a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonát. Az itt élő gyerekek embertelen körülmények közül lettek kimenekítve, felkarolva. Átadtuk az iskolánk adományát, amit örömmel fogadtak.
A harmadik napon tovább utaztunk. Első állomásunk Marosillye volt, ahol Bethlen Gábor szülőházában egy rendhagyó történelemóra keretében Erdély aranykorát ismerhettük meg. Felpróbálhattunk korabeli ruhákat is, majd elhelyeztük emlékkoszorúnkat a nagy fejedelem tiszteletére. Ezt követően Aradra vezetett az utunk. Először felkerestük a vértanúk emlékművét, amely azoknak a honvédtiszteknek állít emléket, akiket az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt Aradon végeztek ki. Az emlékmű egy egyszerű díszítés nélküli szürke gránitoszlop, amely sajnos méltatlanul egy focipálya mellett áll. Nagy tisztelettel helyeztük el a koszorúnkat, majd a belváros nevezetességeivel ismerkedtünk meg.
Utolsó éjszakánkat követően Nagyszalontán felkerestük Arany János szülőházát, majd tovább utaztunk Nagyváradra. A belvárosban sétát tettünk és megcsodáltuk nevezetességeit, építészeti remekeit. A sétálóutcán van egy életnagyságú bronz szoborcsoport, amely a Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázolja egy kávéházi asztal körül. A műalkotás érdekessége, hogy az üresen hagyott székre bárki leülhet. Érdekes fotókat készítettünk itt.
A szabad programot követően útnak indultunk hazafelé. A buszon az élményeinkről beszélgettünk és megállapítottuk, hogy milyen gyorsan eltelt ez a négy nap.
Én már többször jártam Erdélyben, de minden alkalommal új arcát mutatja meg. Most sem történt másként. Jó volt beszélgetni a külhoni magyarokkal. Nemcsak a látnivalók hagytak mély nyomot bennünk, hanem lelkileg is feltöltődtünk. Ahogy székely barátaink mondanák: „erősen” jól éreztük magunkat.
Tamás Virág
8. osztály