Previous ◁ | ▷ Next

Erdélyben jártunk „Határtalanul”

 

  Az idei tanévnyitón örömmel hallottuk, hogy egy sikeres pályázatnak köszönhetően iskolánk diákjai erdélyi tanulmányi kiránduláson vehetnek részt. Később megtudtuk, hogy hetedikesek és néhány nyolcadikos tanuló indulhat útnak. Szerencsére én is közöttük lehettem, így izgatottan vártam az utazást.

  Már hetekkel az utazás előtt megkezdtük az előkészületeket. Megismertük a részletes programot, feladatokat oldottunk és megtanultuk a nemzeti összetartozás dalát. Az iskolában pedig egyre gyűltek a dévai gyermekotthon megsegítésére szánt adományok.

  Október 25-én reggel öt órakor indultunk el a Kossuth Közösségi Ház elől, három tanárunk, Kendrovszkiné Takács Tímea, Lukács Ágnes és a fő szervező, Csáki Tamás kíséretével. Később csatlakoztak hozzánk a Miskolc-Szirmai Református Általános Iskola diákjai is. Hosszú autóbuszos utazást követően a Királyhágónál álltunk meg pihenni, ahol csodálatos panoráma tárult elénk. Beléptünk a történelmi Erdély kapuján és ezután már egyre szebb tájakon haladtunk tovább. Láttuk a Tordai-hasadékot, ahol a legenda szerint Szent László királyunk sikeresen elmenekült a kunok elől. Ezután Torda fő látnivalóját, a sóbányát néztük meg. Itt aktívan töltöttük el az időnket: golfoztunk, asztali teniszeztünk, utána pedig felültünk az óriáskerékre.

  Este érkeztünk meg Dévára, ahol meleg vacsorával vártak minket. Korán nyugovóra tértünk, hiszen tartalmas és fárasztó nap állt mögöttünk.

  A második napon felsétáltunk „magos” Déva várához. Sok fényképet készítettünk, mert fantasztikus kilátás nyílik innen a városra és a Maros völgyére. Még ezen a napon tovább utaztunk, hogy megnézzük a vajdahunyadi várat. Ez Erdély leglátványosabb, épen megmaradt középkori gótikus vára, amelyhez egy hosszú fahídon vezetett az út. Miután megcsodáltuk a „várak királyát”, csoportokba szerveződve oldottuk meg a munkafüzet feladatait.

  Ezután elutaztunk Csernakeresztúrra, ahol egy tájházban hallhattunk előadást a régi időkről. Késő délután visszatértünk Dévára és meglátogattuk a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonát. Az itt élő gyerekek embertelen körülmények közül lettek kimenekítve, felkarolva. Átadtuk az iskolánk adományát, amit örömmel fogadtak.

  A harmadik napon tovább utaztunk. Első állomásunk Marosillye volt, ahol Bethlen Gábor szülőházában egy rendhagyó történelemóra keretében Erdély aranykorát ismerhettük meg. Felpróbálhattunk korabeli ruhákat is, majd elhelyeztük emlékkoszorúnkat a nagy fejedelem tiszteletére. Ezt követően Aradra vezetett az utunk. Először felkerestük a vértanúk emlékművét, amely azoknak a honvédtiszteknek állít emléket, akiket az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt Aradon végeztek ki. Az emlékmű egy egyszerű díszítés nélküli szürke gránitoszlop, amely sajnos méltatlanul egy focipálya mellett áll. Nagy tisztelettel helyeztük el a koszorúnkat, majd a belváros nevezetességeivel ismerkedtünk meg.

  Utolsó éjszakánkat követően Nagyszalontán felkerestük Arany János szülőházát, majd tovább utaztunk Nagyváradra. A belvárosban sétát tettünk és megcsodáltuk  nevezetességeit, építészeti remekeit.  A sétálóutcán van egy életnagyságú bronz szoborcsoport, amely a Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázolja egy kávéházi asztal körül. A műalkotás érdekessége, hogy az üresen hagyott székre bárki leülhet. Érdekes fotókat készítettünk itt.

 A szabad programot követően útnak indultunk hazafelé. A buszon az élményeinkről beszélgettünk és megállapítottuk, hogy milyen gyorsan eltelt ez a négy nap.

  Én már többször jártam Erdélyben, de minden alkalommal új arcát mutatja meg. Most sem történt másként.  Jó volt beszélgetni a külhoni magyarokkal. Nemcsak a látnivalók hagytak mély nyomot bennünk, hanem lelkileg is feltöltődtünk. Ahogy székely barátaink mondanák: „erősen” jól éreztük magunkat.   

Tamás Virág
8. osztály

HAT 01 00591 Vajdahunyad 1